Manapság a legtöbb Internet végpont bérelt vonalak, vagy telefon vonal segítségével csatlakozik. Az IP technológia további nagymérvû elterjedése várható más új médiumok, mint például a kábel-televízió, elektromos-vezetékek és az Internet otthoni használatával.
A szédítô sebességû növekedés az Internet alapvetô technologiáját (az IPv4-et) nehezen megoldható feladatok elé állította. Elméletileg az Internet címek tartománya elegendô csaknem 4 milliárd gép megcímzéséhez. Valójában ez nincs így, mert az elméleti címkiosztási hatékonyságtól messze elmarad a gyakorlatban elérhetô érték [RFC1715]. Az alacsony hatékonyság további oka az IP címtartomány osztályokra bontása. Az osztályozás azon a feltételezésen alapul, hogy az Internet nagyon sok kisméretû intézmény (kevesebb mint 250 gép, C osztályú cím), kevés közepes méretû (kevesebb mint ~64000 számítógép, B osztályú cím), és még kevesebb nagyon nagy méretû cég ( ~15 millió számítógép, A osztályú cím) összekapcsolásából épül fel. A gazdaságtalan címkiosztás miatt a legközkedveltebb B osztályú címek gyakorlatilag elfogytak. Jelenleg a B osztályú címek helyett a közepes méretû szervezetek C osztályú címek folytonos tartományát kapják meg. Ez azonban egy újabb problémát vet fel: mivel ezek a C osztályú címek külön hálózatot jelölnek, ezért a routing-protokollok ennek megfelelôen kezelik ôket, így a router táblák, és a kicserélôdô routing-információk igen nagyra duzzadtak. Ezen próbál segíteni a CIDR (Classless Inter-Domain Routing) [RFC1519]. További "címnyerési" lehetôségek is felmerültek az idôk folyamán, például olyan IPv4-es címek használata, amelyek nem globálisan egyediek. Ezeket olyan eszközök számára lehet kiosztani, amelyek soha nem lesznek az Internetbe kapcsolva [RFC1918].
A fent leírt módszereket valamint más technikákat is alkalmazva (pl. átszámozás, felhasználatlan címtartomány visszakérése, stb.) a becslések szerint 2005 körül fog elfogyni az összes IPv4-es cím.
A TCP/IP használata során egyéb problémák is felmerültek az IPv4-el kapcsolatban. Az egyik ilyen fontos probléma, hogy a fragmentáció támogatása - amellett, hogy lelassítja a feldolgozást (meg kell várni az összes fragmenst, míg további feldolgozásra átadható a csomag felsôbb szinteknek) -, rendkívül erôforrás igényes, mivel tárolni kell a fragmenseket, hogy össze lehessen állítani az eredeti IP csomagot. Az ilyen késleltetés nagyon sok multimédia jellegû alkalmazásnál megengedhetetlen. Fontos problémája az IPv4-nek, hogy nem eléggé flexibilis az útvonalválasztása, nem támogatja a hierarchikus útvonalválasztást. Nem elhanyagolható dolog, hogy az IPv4 nem nyújt semmiféle támogatást a csomagok titkos küldésére és az azonosításra. További hiányossága az IPv4-nek, hogy a multicast támogatás meglehetôsen szegényes és korlátozott.
© Szigeti Sz., Mohácsi J., Máray T., 1997